Kisiskoláskor (6-10 év)

BEJELENTKEZÉS





Designed by:

Apás szülés: igen vagy nem?

PDF Nyomtatás E-mail
Szüléstörténetek

apás szülésSokan támogatják, ám néhányan mereven elzárkóznak az apás szülés lehetőségétől. Hogy éli meg mindezt a kismama, és mit gondol minderről az apás szülésen részt vett kispapa? Személyes élménybeszámolók egyenesen a szülőszobából…

 

Tusi: Mind a kislányom, mind a kisfiam születésénél jelen volt a férjem, aki óriási lelki támaszt adott a megpróbáltatások idején. El sem tudom képzelni, mitévő lettem volna nélküle. Egy csomó olyan helyzet adódott, amikor egyedül tehetetlen lettem volna. Úgy érzem, Pityu pótolhatatlan szerepet töltött be a szüléseimnél. Együtt idétlenkedtünk, mikor - bár már a szülőszobán voltam, mert elfolyt a magzatvíz, - de a fájások még nem jöttek. Ő adott kézbe minden apró-cseprő dolgot (szőlőcukrot, innivalót), segített a spontán helyzetek megoldásában: hívta a szülésznőt, orvost, kérdezett, intézkedett. Legnagyobb szerepe viszont mégis a kitolási szakaszban volt, amikor úgy éreztem, végem, nem bírom tovább a szenvedést. Ő nyugtatott, ő bíztatott, ő simogatott: mi valóban EGYÜTT SZÜLTÜNK!

Pityu: Nem volt könnyű végignéznem a feleségem szenvedését, borzasztóan sajnáltam, legszívesebben átvettem volna minden kínját. Igyekeztem mindenben a segítségére lenni, követtem az orvos utasításait, de mégis kicsit haszontalannak éreztem magam. Utólag persze megnyugtatott: igenis volt létjogosultsága a jelenlétemnek. Érzelmi biztonságot kapott tőlem. Ezt jó volt hallani. A köldökzsinórt én vágtam el, megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ennyire rugalmas és „nehezen kezelhető”. De azért sikerült. A baba születését nem az „érkezési oldalról”, hanem a feji részről néztem végig, így semmi „sokkoló” hatás nem ért. Örülök, hogy részese lehettem a gyermekeink világra jövetelének. Minden kispapának ajánlom!