Dani 2 éves és 4 hónapos

PDF Nyomtatás E-mail
Szobatisztaság napló - "Andi anyu" tollából
Dani 2 éves és 4 hónapos:
A tesóméktól kapunk néhány kisgatyót ( a nővérke bugyijait mégsem adhatom a kisfiamra), úgyhogy hamarosan tényleg bele kell fogni a nagy akcióba. Mindenesetre, - megmondom őszintén, - nagyon fázom a dologtól, talán azért, mert tudom, hogy mi fog rám várni.

Eszembe jutott még egy gond, ami még befolyásolhatja majd az eredményességet: a kisfiam fitymaszűkülete. A gyerekorvos már 2 éves kora előtt el akart minket küldeni sebészetre, ahol óvatosan körbelazítják a fityma alatt és felhúzzák a bőrt. Na, én ezt első körben elutasítottam, mondván, próbáljuk meg először otthoni, barátságosabb és természetes módszerekkel a dolgot. A doktornő szerencsére nem egy erőszakos fajta, így belement a halasztásba. Szóval, ha mégis orvosi beavatkozásra lesz szükség, akkor a seb, a fájdalom miatt további nehézségekkel, visszaeséssel kell majd számolnunk.

Ma vettem észre, hogy hosszú hónapok óvatos "munkája" eredményeként határozottan tágult a fityma nyílása. (Minden este a fürdésnél óvatosan próbálom mozgatni a bőrt) Jaj, remélem, ez elég lesz az orvosi beavatkozás elkerüléséhez.

Danikám nagyon koncentrál, amikor kakil. Látszik rajta, hogy odafigyel az eseményre. Azt is megfigyeltem, hogy amikor érzi, hogy jönni fog a rotyi, elbújik (pl. a másik szobába), magára zárja az ajtót és úgy akciózik. Ma, amikor észrevettem a készülődést, gondoltam, gyorsan megelőzöm a dolgokat és ráültettem a bilire. Na, ott ült vagy fél órát, már tiszta hideg volt a combi husija, de csak azért sem kakilt a bilibe. Majd talán legközelebb...


Sajnos nincs semmi előrelépés. Amikor Daninak kakilnia kell, továbbra is elbújik valahová, ez a hely mostanában a fürdőszoba. Megpróbálok most már odafigyelni erre a konkrét jelre, és ha elég gyors és ügyes leszek, akkor talán "elkaphatom a kakit ", és elébe mehetek a dolognak. Egyre melegebb az idő, azt hiszem, néhány hét múlva megpróbáljuk a bugyit. Mindenesetre eléggé fázom a dologtól, mert nagyjából tudom, mi vár  rám: negyed óránként bilizés, tócsák a padlón-szőnyegen, házimunka nulla, mivel abban az időszakban csak erre tudok majd koncentrálni. Olvastam egy anyuka véleményét, miszerint azok a lusta anyukák, akik minél hamarabb be akarják fejezni a pelenkázást és ezért igyekeznek szobatisztaságra szoktatni a gyereket. Hát én éppen az ellenkezőjét mondom: az a lusta, aki a pelenkázást választja ehelyett a tortúra helyett. Tehát még lustálkodom néhány hétig. :)


Tegnap és ma nagy dolog történt: Dani mindkét nap reggelén belekakilt a bilibe!!! Annyira, de annyira örültem,hogy óriási tapssal és dicsérettel ovációztam én is és apuci is a bili fölött. Mennyit változik az ember, ha kisgyereke születik: képes egy bili fölött örömtáncot járni. :)
Szóval az eset úgy történt, hogy első nap kicsit magára hagytuk Danit a bilin ülve a szobában, hátha a nyugodtabb légkör meghozza a pisit. (Bevallom, kakilásról nem is álmodtam) Pár perc után, mikor bementünk, szinte könny szökött a szemünkbe a csodálatos, nagy határ eredménytől. :) Mikor Dani felállt a biliről, meglehetősen félve és idegenkedve nézegette a produktumot, de én a dicsérettel próbáltam oldani benne a feszültséget. A végén már ő is tapsolt és látszott rajta, hogy boldog volt.
Másnap is megismétlődött ugyanez. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy Danikának hasmenése van mostanában, így nehezebben is menne neki visszatartani az ingert, ha épp a bilin ül. Sajnos azonban a bugyipelusba is épp olyan könnyedén becsúsznak a dolgok, mint bilibe, így nem szállok el az eredménytől. De az elmúlt két nap eredménye is egy-egy mérföldkő, amivel kicsit közelebb kerültünk a végső célhoz.