Hiperaktív a gyerekem? 3. rész

PDF Nyomtatás E-mail
Hiperaktív a gyerekem?

hiperaktivitásTomi izgett-mozgott, állandó mozgásban volt. Folyamatos ingerkereső viselkedését egyszerű izgágaságnak vélte környezete. Mivel a logopédus ezt nem hozta összefüggésbe az egyensúlyzavarral, megkésett beszédfejlődéssel, így a szülők is igyekeztek átsiklani felette. Majd csak kinövi-reménykedtek.

 

Mivel azonban a hiperaktivitást nem fedezték fel időben és nem kezdtek vele idejekorán érdemben foglalkozni, így a megoldás is késett. Tomi már 5 éves volt, mikor a szülők úgy döntöttek, fejlesztőpedagógushoz fordulnak. Jól tették, hiszen innentől kezdve megkezdődhetett a mozgásterápia. Ennek alapja a mozgásfejlesztésben gyökerezik, amivel párhuzamosan fejlesztésre vár a testséma, a vizuális és az auditív percepció. (t.i.: látási és hallási észlelés) Így történt ez Tominál is.

Mikre figyelt fel még a fejlesztőpedagógus?

Tominál dominanciazavart állapított meg, hiszen, bár a kisfiú jobb kezes volt, ám bal szemes. Ezt szaknyelven keresztezett dominanciának is nevezzük, ami akár olvasási nehézségekhez is vezethet, ha nem korrigálják időben.

A képek sorolvasásánál megállapította továbbá a szerialitási zavart, ami szintén problémát jelenthet később a balról-jobbra történő olvasásnál. Emiatt természetesen ezt is korrigálni kellett.

A rajzolástól, a könyvnézegetéstől és a puzzle játékoktól való ódzkodás szintén figyelemzavarra, hiperaktivitásra utalhat. Ezeket a laikusok sokszor annak tudják be, hogy a gyermek izeg-mozog, nem képes megülni a fenekén, miközben a probléma a vizuális feldolgozó rendszer fejletlenségéből ered. A fejlesztőpedagógus ezt is felismerte és megfelelően kezelte.  1,5-2 éves lelkiismeretes fejlesztőmunka nyomán Tomi nem csak hogy felzárkózott kortársaihoz, de az osztályelsők közé került.

Ne ijedjünk hát meg, ha hiperaktivitásra gyanakszunk, hanem idejekorán kérjünk szakmai (fejlesztőpedagógusi, logopédiai) segítséget.