Önállóságra nevelés: a kétélű fegyver

PDF Nyomtatás E-mail
Biztonságos közlekedés a gyermekkel

kulcsos gyerekJogos igény, hogy már óvodás-kisiskolás korban a lehető legnagyobb önállóságra neveljük gyermekünket. Ám nem szabad megfeledkeznünk az érem másik oldaláról sem, mikor ez a törekvés szülői felelőtlenségbe csap át. Vajon hol húzható meg a határ?



Áron nagycsoportos óvodásként egyedül jár oviba. Az út meglehetősen hosszú és kockázatos, hiszen távolsági busszal teszi meg azt.
Sajnálatos és elgondolkodtató dolog, hogy sem a hátrányos helyzetben lévő gyermek szüleiben, sem annak óvónőiben nem szólal meg a vészcsengő. Vajon ki felel majd a gyerekért, ha útközben bármi baj éri? Természetesen szülei, akiknek hála, nem csak hátrányos helyzetű, de egyenesen veszélyezetetett lett ezáltal a gyermek.

Nem ennyire szélsőséges példa, ám mégis az önállóságra törekvés és a szülői felelőtlenség mezsgyéjét súrolja, mikor egy elsős gyermek egyedül vág neki a hazafelé vezető útnak. "De hiszen itt lakunk két utcával arrébb..., vidéken nincs olyan nagy veszélynek kitéve a gyerek..." - hangzik az érvelés. Ez igaz, ám mérlegre kell tenni az ellenérveket is:
pedofilok, aberrált emberek bárhol, bármikor felbukkanhatnak, akik elsősorban védekezni képtelen, egyedül sétálgató, kiszolgáltatott gyerekekre vadásznak. Mindemellett nem feledkezhetünk meg a közlekedés veszélyeiről sem. Bár a szabályok megtanulhatók, ám nagyon sok esetben nem rajtunk múlik egy-egy baleset.

Ne csak akkor jusson eszünkbe, hogy veszélyzónába került gyermekünk, mikor már késő. Figyeljünk a hírekre és okuljunk belőle! A felelős szülői magatartás életet menthet!