Kisiskoláskor (6-10 év)

BEJELENTKEZÉS





Designed by:

Pszichikus folyamatok fejlődése óvodás korban

PDF Nyomtatás E-mail
Az óvodáskor jellemzői

Ahogy kisgyermekből egyre fejlettebb óvodáskorú gyerek válik, úgy mennek végbe jelentős minőségi változások megismerő folyamataiban is. Játéktevékenységei révén egyre több és mélyebb értelmű tapasztalatra tesz szert, melynek során egyre jelentősebb szerepet kap a beszéd.

Az óvodások fokról-fokra egyre kitartóbbá, állhatatosabbá válnak a tevékenységeik végzése során. Szándékos figyelmük, emlékezetük, megfigyelésük egyre magasabb szintre jut, melyek a későbbi iskolai életnek is előfeltételei.

A megismerő folyamatok fejlődése óvodás korban:

 

ÉRZÉKELÉS, ÉSZLELÉS:

Érzékszerveik (szem:látás, fül:hallás, bőr:tapintás, orr, nyelv: szaglás-ízlelés, valamint a mozgás-egyensúlyérzékelés) külsőre már a felnőttekéhez hasonlóak, ám működésük még nem olyan kifinomodott. Ez csak sok-sok tapasztalás útján érhető el. Irányított játékkal nagyban elősegíthetjük a gyermek érzékelésének, észlelésének fejlődését. (Pl.: tapintási érzékelés fejlesztése "Mi van a zsákban?" játékkal, ill. "Ügyes boci" társasjátékkal. Hallási érzékelés fejlesztése "Erre csörög a dió" vagy "Kinek a hangját hallod?" játékkal, hangszer felismeréssel. Szaglás és ízlelés fejlesztésére: pl. gyümölcsök felismerése illatuk, ízük alapján. Mozgás és egyensúlyérzékelés mindennemű mozgásos játék által.)

Az óvodás észlelési folyamatai közül legnagyobb szerepe a látási észlelésnek van. Óvodáskor elején az érzelmi szinkrétizmus ( érzelmi alapon való kiemelés) jellemző, míg óvodáskor végére ez átvált értelmi szinkrétizmusba. Előbbiek azt jelentik, hogy míg kezdetben azt a részletet, esetleg lényegtelen tulajdonságot figyeli meg a szemlélt dolgokból, ami őt érzelmileg valamiért megragadta, később megfigyelése tudatosabbá, célirányosabbá, tervszerűbbé válik. (Nem arra helyezi a hangsúlyt, ami számára érdekes, hanem amit logikusan fontosnak vél.) Az óvodás gyermek megfigyelő tevékenysége nem csak logikusabb, célirányosabb, de tartósabb is lesz az évek múlásával. Míg egy 3-4 éves átlag 6 percig képes megfigyelni valamit, addig egy 6 éves több, mint 12 percen át szemrevételez egy-egy dolgot.

Az óvodás gyermek időészlelése eleinte kimondottan fejletlen. Bár a "most" fogalmával már tisztában van, de a "tegnap, holnap, később",... stb. kifejezések még nem világosak számára. Ez óvodáskor végére kezd kikristályosodni, s ennek fejlesztése is kiemelt feladatot kell, hogy jelentsen az iskolára való felkészítés folyamatában.

 

FIGYELEM:

Az óvodáskorú gyermekre eleinte az önkéntelen figyelem a jellemző. Csak arra figyel, ami őt érzelmileg megragadta, ami iránt kellően felkeltették az érdeklődését. Itt kap hatalmas hangsúlyt a motiváció, azaz hangulati megalapozás. Az óvodás gyermek figyelme könnyen fluktuál ( vándorol), elterelődik. Előbbiek miatt egy tevékenység során nem elég egyszer motiválni, hanem újabb és újabb "kedvcsinálással" lehet egyre tovább és tovább fenntarttani a gyermek figyelmét.Az életkor előrehaladtával az óvodás gyermek figyelme egyre tartósabb lesz.

Ebben az életkorban a figyelem sokszor leragad (perszeverál) egy-egy dolognál, eseményél, ami őt érzelmileg megragadta, így nehezebben tud váltani újabb megfigyelnivaló felé. Emiatt tapasztalható az is, hogy figyelem megosztása eleinte gyenge. (Pl: míg egy kisgyermek 1-2 tárgyat képes adott idő alatt megfigyelni, addig egy óvodás kettőt-hármat, később többet is)

 

EMLÉKEZET:

A kisebb óvodásra az önkéntelen emlékezet jellemző. Ez azt jelenti, hogy emlékképei önkéntelenül rögződnek. Elsősorban azt jegyzi meg, ami őt érzelmileg leginkább megragadta. Az óvodáskor derekán az önkéntelen jelleget felváltja a szándékos emlékezet. Itt már tudatosan, akarattal koncentrál a gyermek és próbál megjegyezni dolgokat. Ugyanilyen minőségi változást jelent, hogy mechanikus emlékezete mellett egyre nagyobb szerepet kap a logikus emlékezet is. (Értelmezi a megjegyzendő dolgokat, ezáltal emlékezete hatékonyabb lesz.)

Óvodás korban sokkal eredményesebb lehet az emlékezés, ha cselekvéshez kötött. Ha manipulálhat, játszhat egy-egy tárggyal a gyermek, azt sokkal jobban emlékezetébe tudja vésni, mint aminek pl. csak a nevét hallja. Ugyanezen okból van hatalmas jelentősége a szerepjátékoknak is, amikor annak tartalmát, szabályait, az ehhez kapcsolódó szerepek jellegét bevési és felidézi. Ez már egy komplex, szerteágazó emlékezeti tevékenységet feltételez.

 

KÉPZELET:

Képzeleti tevékenység úgy jön létre, hogy a korábban összegyűjtött tapasztalatokat, élményeket, melyeket emlékezetünkben őrzünk, az agy sajátos módon újrarendezi. Ez nem más, mint a valóság egyedi feldolgozása. Minden látszat ellenére a gyermek képzelete nem fejlettebb, mint a felnőtté, hiszen kevesebb tapasztalattal, élménnyel, emlékképpel rendelkezik, így kevesebb elembből "építkezhet" képzelete. Miért érezhetjük mégis gazdagabbnak a gyerek képzeletvilágát, mint a felnőttét? Mert a kicsik, -hiányos ismereteiket pótlására vagy megvalósíthatatlan vágyaik életre keltése érdekében, - bátrabban és merészebben mozgósítják képzeletüket. Hiába rendelkeznek kevesebb tapasztalattal, emlékképpel, ezt a csekélyebb ismeretanyagot sokkal bátrabban használják, mint a valósághoz jobban ragaszkodó felnőttek.

Óvodás korban a gyerekek, - vágyaik megvalósítása vagy hiányos ismereteik pótlása érdekében, - fantáziahazugságokat találnak ki. Figyelem! Ez nem szándékos, tudatos hazudozás, hiszen valóságtól elrugaszkodott hazugságát ő maga is elhiszi. Egészen mást jelent, ha tudatosan, akarattal ferdíti el a valóságot. Az előbbiekben említett fantázia hazugságért soha nem szabad  megróni, büntetni a gyermekeket!

A mese kiemelkedő szerepet tölt be az óvodások életében, s ennek hallgatása során aktívan mozgósítják kézeletüket. Kisóvodás korban még nem igazán él a csöppségekben a mesetudat, azaz nehezükre esik elkülöníteni a valóságot a mesés elemektől. Ez félelmeket, szorongásokat indukálhat bennük, ezért ebben a korban gondosan meg kell választani a megfelelő gyermekirodalmat. 3-4 éves korban a rövid, egyszerű cselekményű, csekély konfliktust hordozó történeteket részesítsük előnyben. 4-5 éves korban fokozatosan kezd kialakulni a mesetudat, azaz a történet egyes részeiben már felfedezi, ráismer a valótlanra. Pl: Az aranyhal nem is tud beszélni, a ló nem repül, ...stb. Minél többet megtapasztal a valóságból, minél több elményre tesz szert, annál jobban el tudja különíteni a mese valóságos és nem lehetséges elemeit, mozzanatait. Így alakul ki egyre határozottabban a mesetudat.

A nagycsoportosokban élő mesetudat azonban nem gátja annak, hogy adott pillanatban ( egy mesét hallgatva vagy egy bábelőadást nézve) beleélje magát a mesehelyzetbe. Teljes mellbedobással drukkol, segít, tanácsot ad a róka elől menekülő nyuszinak, bár pontosan tudja, hogy amit lát, nem igazi, valós esemény, csupán mese.

A gyermeki képzelet nem csak a mesében, de egyéb tevékenységeiben is jelentős szereppel bír. Itt természetesen nem csak a szerepjátékokról van szó, hanem ugyanígy pl. az ábrázolásról, mikor egy felismerhetetlen formát füstnek, autónak vagy madárnak nevez el. Képzeletét mozgósítja konstruáló ( építő) játékainál is csakúgy, mint egy mogásos "kinn a bárány, benn a farkas" fogócskánál. Ha alaposan végiggondoljuk, magunk is rácsodálkozhatunk, hogy mennyire fontos szerepet tölt be az óvodás gyerekek életében a képzeleti tevékenység. Ennek fejlesztéséhez pedig, mint azt a korábbiakban már említettük, minél több tapasztalásra, élményre van szükség. Csodálkozzunk rá gyermekünkkel a minket körülvevő világ legapróbb kis csodáira is, hiszen ezzel nagymértékben segíthetjük képzeleti tevékenységeik aktív fejlődését.

GONDOLKODÁS:

Óvodás korban a gyermek gyakorlati problémahelyzetekkel találkozik, amiből igyekszik kikecmeregni. Ez a gondolkodása révén valósul meg. Pl: nem éri el a magasabb polcon lévő játékot, ezért, -korábbi gyakorlati tapasztalatait hasznosítva, - (pl: ha székre állok, magasabb leszek) gondolkodását hívja segítségül. Óvodás korban a gondolkodás önmagában nem vizsgálható, csak a teljes megismerő tevékenység komplex rendszerén keresztül.

A 3-6 évesek gondokodásában az évek előrehaladtával komoly minőségi változás figyelhető meg. a cselekvő-szemléletes gondolkodástól fokozatosan jut el a szemléletes-képszerű gondolkodás szintjére, majd végül az elvont, nyelvi síkra. Ez gyakorlatban a következőket jelenti:

A cselekvő-szemléletes gondolkodás szintjén lévő kisóvodás csak azt a probléma helyzetet érti meg, ami cselekvéshez és szemlélethez kötött (azaz ő maga cselekedhessen és szemlélődhessen az adott probléma helyzetben.) Pl: a nagyobb, zöld hordó belefér a kisebb, kék hordóba? Ez csak akkor derül ki számára, ha gyakorlatban kipróbálja, tehát cselekszik és közben figyel, szemlél.

A szemléletes-képszerű gondolkodás szintjén már nincs szükség konkrét manipulálásra, elég, ha látja a probléma helyzetet és a fejében végzi el a megoldást. Ekkor tehát már ránézésre, gyakorlati próba nélkül is meg tudja állapítani, hogy pl.  melyik a kisebb-nagyobb hordó, melyik fér bele a másikba, ...stb. A fentiekben említettük, hogy a gondolkodás pusztán önmagában nem vizsgálható, hiszen a többi megismerő tevékenységgel párhuzamosan, összehangoltan fejlődik.  Vajon hogyan is juthatna el arra a szintre, hogy a hordókat kellő figyelemmel végigpásztázva, szemlélve gyakorlati emlékeit segítségül hívva elképzelje, melyik hordó férne bele a másikba? Természetesen a fent említett figyelem, emlékezet és képzeleti tevékenység útján, amivel összehangoltan fejlődik a gondolkodása. A gondolkodás pedig a beszéd fejlődésével egyre eredményesebbé válik. Minél több mindent tud verbálisan feldolgozni, annál inkább túlhalad a cselekvő-szemléletes, szemléletes-képszerű gondolati szinten. Így jut el végül a elvont, nyelvi gondolkodásig, mikor is már látvány, szemléltetés sem kell ahhoz, hogy egy-egy problémát megoldjon. Ekkor már mindent fejben végez.

A gondolkodás gondolkodási műveletek segítségével valósul meg. Ezek az alábbiak:

- Analízis-szintézis: Az óvodásnál leginkább a szintézis van túlsúlyban (a dolgokat egészében, annak minden tulajdonságát komplexen megfigyelve érzékeli). A helyes gondolkodáshoz azonban az kell, hogy az analízis (ingerfelbontás, dolgok részleteinek külön, pontos megfigyelése) és a szintézis egyensúlyba kerüljön. Ehhez az kell, hogy az óvodást rendszeres és tematikus megfigyelésre ösztönözzük. Pl: Egy állatot megfigyelhetünk aszerint, hogy: hány lába van, szőr borítja-e a testét, milyen a színe, stb. Ezekre a részletekre azonban csak akkor fog felfigyelni a gyermek, ha figyelmét ráirányítjuk azokra.

- Összehasonlítás: A fenti analízis-szintézis nyomán összehasonlítást is végez a gyermek. Az óvodás a különbségeket könnyebben észreveszi, mint a hasonlóságokat. Az iskolába készülő gyermekeknél utóbbira is kellő hangsúlyt kell fektetni a játékos fejlesztés során.

- Általánosítás-konkrétizálás: Ha a gyermekkel észrevétetjük, felfedeztetjük a tárgyak, dolgok, személyek lényeges tulajdonságait, megalapozzuk az általánosítást. Pl: minden négylábú háziállat, amelyiknek szőr borítja a testét, csontot eszik és ugat, az a kutya. Konkrétizálásnak nevezzük azt a gondolkodási műveletet, amikor az általánosítás nyomán kapott csoportból ( pl. kutyák) egy konkrét ebet ( Bodri kutyámat) szeretném kiragadni.

 

BESZÉDFEJLŐDÉS:

Óvodás korban a beszéd aktivitása, jelentősége ugrásszerűen megnő. Az óvodai élettel egyre inkább kitárul előtte a világ: számtalan új ingerrel (új tevékenységekkel, személyekkel, tárgyakkal, ismeretekkel) kerül kapcsolatba, amik gondolkodásra, ezáltal beszédre késztetik. A beszéd a gondolkodás nyelvi kifejező eszköze, a két dolog csakis együtt, párhuzamosan fejlődhet. A beszédfejlődés elképzelhetetlen fejlődő gondolkodás nélkül és ez fordítva is igaz: minél többet beszél, kommunikál a gyermek, annál jobban mozgósítja, fejleszti gondolkodását. Kisóvodás korban még leginkább a szituatív beszéd a jellemző. Ez azt jelenti, hogy csak az adott szituáció személyes résztvevői értik meg az elhangzott szavak jelentését. Pl: " -Ne húzd meg!

- Miért?

- Mert már tegnap is!"

A játékban résztvevő két gyermek egyike meghúzta a játék Mikulás szakállát, ami leszakadt és vissza kellett varrni. A gyerekek pontosan tudták, miről van szó, ám egy kívülálló csak akkor értheti meg ezeket, ha maga is személyesen részt vesz a játékukban és annak előzményeiben.

A szituatív beszéd nagyobb óvodás korra fokozatosan átvált kontextusos beszéddé. Ez már olyan összefüggő beszéd, ami önmagában ( az adott szituáció ismerete nélkül) is értelmezhető. Kontextusos beszéd csak akkor alakul ki, ha a gyermek gondolkodása már túlhaladt a cselekvő-szemléletes szinten, tehát gondolkodásának nem feltétele a konkrét cselekvés. Ennek a fejlődésnek előfeltétele, hogy minél többet beszéljünk, beszélgessünk, meséljünk a gyermeknek, gyermekkel, és mindig érdeklődő, aktív hallgatói legyünk mondandójának! Fontos, hogy a közös játékok során is nagy szerepet kapjon a beszéd, ill. az aktív kommunikáció!

Ha az előbbieket szem előtt tartjuk, megtapasztalhatjuk, hogy az óvodás beszéde:

- szituatív jellegűből fokozatosan átvált kontextusosba

- egyre folyamatosabbá válik

- aktívan gazdagodik szókincse, változatos mondatszerkesztésre lesz képes

- társas kapcsolataiban egyre nagyobb szerepet kap a beszéd és ezáltal fejlődik egész szociailizációja

 

Óvodás korban gyakran találkozhatunk a beszédfejlődés bizonyos zavaraival. Ilyenek pl:

- késői beszédfejlődés

- kiejtés, beszédritmus zavarai ( pl: pöszeség, dadogás)

- leegyszerűsödött nyelvtani szerkesztés a beszédben

 

Ha ilyen vagy erre utaló jelekkel találkozunk, a szülőnek érdemes logopédus szakvéleményét is kikérnie. Mi állhat a háttérben? Számtalan oka lehet, melyből néhány a teljesség igénye nélkül:

- késői beszédfejlődés: környezeti ártalmak, frusztrált közlési vágy

- kiejtés, beszédritmus zavarai: mozgásszervi fejletlenség, környezeti vagy pszichés ártalmak

- leegyszerűsödött nyelvtani szerkesztés: kedvezőtlen szociális, családi háttér, gondolkodás elmaradottsága.

Érdekes megfigyelés, hogy a hadaró, dadogó, pösze gyerekeknél nem csak a beszédképző szervek finommozgása marad el a kívánt szinttől, de sokszor egyéb mozgásai is fejletlenek. Ne csodálkozzunk tehát, ha a logopédus nem pusztán a beszédet, de ezzel párhuzamosan kézügyességét és egyéb mozgásait is igyekszik fejleszteni a gyermeknek.