Kisiskoláskor (6-10 év)

BEJELENTKEZÉS





Designed by:

Érzelmi és akarati élet jellemzői óvodás korban

PDF Nyomtatás E-mail
Az óvodáskor jellemzői

 

A serdülő korosztály mellett az óvodáskor a másik olyan korcsoport, akiknek életében hihetetlenül fontos szerepet tölt be az érzelem, s minden cselekvésük, megnyilvánulásuk érzelmi életükön keresztül befolyásolható, közelíthető meg. Ha azt szeretnénk, hogy figyeljen ránk, ha azt kívánjuk, hogy viselkedésünk igazi minta legyen a számára, ha szeretnénk így vagy úgy hatni rá, ezt csak a szívén-lelkén keresztül tudjuk elérni nála.

Ha az óvodás gyermek érzelmileg nem nyílik meg a felnőtt felé, akkor a nevelő nehezen vagy egyáltalán nem tud rá hatni. Előfordul persze, hogy a szigortól való félelmében látszólag engedelmes, ám ezt a fajta kényszerű viselkedést nem teszi magáévá, nem válik valódi meggyőződésévé. Ennek következtében a diktatórikus elvárásokat, szabályokat nagyobb korában sem fogja beépíteni viselkedésébe.

Szükségszerű tehát, hogy a felnőttek megismerjék az óvodás korú gyermek érzelmi életét és ezen keresztül próbáljanak hatni rá, ill. őszinte, szeretetteljes közelségbe kerülni hozzá. Hogyan lehet mindezt megvalósítani? Milyen legyen a felnőtt, aki ilyen korú gyermeket nevel? Legfontosabb az érzelmi gazdagság, az empátia, azaz tudjon azonosulni a gyermek érzelmi-, és gondolatvilágával.

A kisóvodás gyermek legjellemzőbb érzelme az ún. funkcióöröm. Örül, hogy cselekedhet és tevékenysége révén környezetében változást tud létrehozni. Pl: a "fa-dühöngőn" való kalapálásnál legfőbb örömforrást a kalapáló mozgás jelenti, másrészt viszont örül az ezzel járó hanghatásnak, kopácsolásnak, valamint az egyre lejjebb süllyedő fahenger, "szög" látványának is . Másik példát is mondhatnánk erre: pl. az építőkockákkal való konstruálást. Eleinte csak maga a kockák egymásra pakolása jelent örömöt számára ( ez még funkcióöröm), később azonban már az építés eredményének is örül. Ekkor már magasabb rendű, ún. intellektuális örömről beszélünk.

Az óvodás gyermek érzelmei labilisak, valamint polarizáltak. A labilitás azt jelenti, hogy míg egyik pillanatban boldog és kiegyensúlyozott volt, a másik percben már teljes elkeseredettségbe tud süllyedni. Polarizáltak érzelmei, hiszen rendkívül gyorsan változhatnak egyik végletből ( túláradó jókedv) a másikba ( sírás-szomorúság). Ezt az életkori sajátosságot nem szabad úgy kezelni, hogy a gyerek szeszélyes, hisztis. Tudatos szülőként, nevelőként fel kell ismernünk a fentieket, és képesnek kell lennünk a "síró-pityogó" óvodás arcára mosolyt varázsolni. Kezeljük megértéssel, kellő empátiával a gyermek gondjait, és próbáljunk mindenki számára elfogadható alternatívákat adni a megoldásra. Pl: gyermekünk nagyszabású zsúrt szeretne lakásunkban tartani, ám a szűk hely miatt ez lehetetlen lenne. Mit lehet hát kezdeni a helyzettel? Szervezzünk kerti partit, szülinapi pikniket a közeli rétre vagy menjünk el a baráti társasággal egy vidám kirándulásra. Így a nagy esemény lakáskörülményeink miatt nem marad el, sőt, felejthetetlen élményt jelent majd mindenkinek.

AZ ÓVODÁSKORI ÉRZELMEK:

- Intellektuális érzelmek: Örömöt jelent számára az alkotás öröme, így pl. egy mutatós legó vár felépítése is. Ugyanígy intellektuális örömöt jelenthet a felfedezés, ráismerés, megismerés, azaz a tudás öröme is, melyeket elsősorban játékában él át.

- Erkölcsi-szociális érzelmek: Szociális érzelmek szempontjából döntő jelentőségű a barátválasztás, ill. annak szempontjai. Eleinte azért barátkozik egyik vagy másik társával, mert annak szép autója, csinos ruhája van, a nagyobbak azonban már fontosabb szempont alapján választanak. Nem a külcsín, hanem a belbecs számít nekik, azaz a barátjuk legyen pl. jószívű, kedves, segítőkész. Baráti kapcsolataik a fent említettek szerint eleinte labilisak, ám az életkor előrehaladtával egyre stabilabbá, állandóbbá válnak.

Érzelmi életében egyre jelentősebb szerepet kapnak a lelkiismereti funkciók, hiszen a felnőtt iránti szeretet, az ő megbecsülésük, elismerésük elnyerése arra sarkallja, hogy tevékenységeit minél eredményesebben, pontosabban végezze el.

Az óvodás korra jellemző erkölcsi-szociális érzelmek továbbá: a segítőkészség, együttérzés, örömszerzés, büszkeség, sajnálkozás, részvét, lemondás, mások iránti felelősség , szégyen, irigység is. Említésre méltó érzelem még a féltékenység is, melyet a szeretett személy elvesztéséből fakadó félelem indukál.

A gyermek erkölcsi-szociális érzelmei nem csak a mindennapi élet eseményein keresztül fejleszthetők, de szerepjátékkal, bábozással, dramatizálással is.

- Esztétikai érzelmek: az óvodás gyermek, - a felnőtt mintáján keresztül, - észreveszi és rácsodálkozik a szépre. Gyönyörködteti egy szép virág, egy kellemes dallam, vagy egy hangzatos vers ritmusa is. A nevelőnek óriási feladata, felelőssége van abban, hogy a gyermek fogékonnyá váljon az élet igazi értékei iránt. Fedezzék fel együtt a környezetükben rejlő szépet, jót!

 

AZ ÓVODÁS AKARATI ÉLETÉNEK JELLEMZŐI:

Az óvodáskorú gyermek életében jellemzően beköszönt az "Én akarom! Én egyedül!" korszak. Önállósulási törekvése egyre nagyobb, egyre határozottabban próbálja saját akarata, elképzelései szerint, egyedül irányítani az eseményeket. Ezek a próbálkozások azonban sok esetben nincsenek összhangban képességeivel, életkori sajátosságaival, lehetőségeivel, ezért gyakran éri őt kudarc. Az óvodás gyermek, ha elképzelései, tervei akadályba ütköznek, kudarcélményt él át, amit életkoránál fogva nehezen visel el. Ez sok esetben dacos, hisztis megnyilvánulásokat okoz.

 

Mi is az a dac? Miben nyilvánul meg?

- A gyermek szemmel láthatóan kifordul önmagából, se nem lát, se nem hall, úgy hisztizik.

- A felnőtt hiába szól hozzá, hiába próbálja nyugtatni, netán szidni, fegyelmezni, semmire nem reagál.

- Ha a hiszti nyomán netán eléri a hőn áhított dolgot (pl. megkapja az áruházban kiszemelt csokoládét), többnyire már az sem nyugtatja meg, tovább folytatja a jelenetet.

 

Mit lehet tenni a dacos gyerekkel szemben?

Mivel, mint azt már említettük, a dacreakció során a gyerek se nem lát, se nem hall, környezetével elveszíti kapcsolatát, így a hiszti befejeződéséig értelmetlen lenne bármivel is csitítani. Leghelyesebb, ha úgy teszünk, mintha észre sem vennénk a "műsort", akkor is, ha ez már kellemetlen számunkra. A gyermek észre fogja venni, hogy dühkitörése hiábavaló, nincs semmiféle látható eredménye (nem hogy akaratát nem éri el, de anyu még csak ki sem jön a sodrából), és megtapasztalja, hogy ilyen jellegű próbálkozásai teljesen hiábavalóak. A dac így fokról-fokra enyhülni fog, míg végül megszűnik.

Sokat segíthetünk a dacos magatartás elkerüléséért, kiküszöböléséért, ha életkorának és egyéni képességeinek megfelelő feladatokkal látjuk el a csemetét.

Az óvodáskori akarati élet fejlődésének további jellemzői:

- a feladattudat megjelenése ( már nem csak a cselekvés öröméért tevékenykedik, de maga a feladat elvégzése is motiválja. A munka és a munka célja maga az örömforrás, így ezt önmagában is jutalomként éli meg.

- Tevékenységeiben, játékában egyre állhatatosabb, kitartóbb, melynek egyik jele, hogy mind hosszabb és hosszabb ideig képes egyetlen dologgal foglalkozni.

- a szabálytudat megjelenése: 5-6 éves korban egyre jellemzőbbé válik a szabályokhoz való alkalmazkodás képessége. Ezeket a szabályokat akkor is betartja, ha azok számára nem kedvezőek. (Pl: társasjátéknál meg kell várnia, míg a másik kétszer dob vagy ő egyszer kimarad, stb.)

Előbbi feladatok fontos részét képezik az iskolaérettség meglétének, így fejlődésükre, fejlesztésükre különös hangsúlyt kell fektetni.