Kisiskoláskor (6-10 év)

BEJELENTKEZÉS





Designed by:

Az óvodás legfőbb tevékenysége: a játék

PDF Nyomtatás E-mail
Az óvodáskor jellemzői

Szinte belegondolni sem lehet, végigzongorázni is alig lehet, mennyi mindenre jó a játék. Elöljáróban, néhány szóban összefoglalva: a játék a legfőbb eszköz az óvodáskorú gyermek személyisgfejlődésében. Mit jelent ez konkrétan?

 

- A játékban átélheti, ill. újraélheti a valóságban megtapasztalt élményeket. Pl: buszon utazik, ezért otthon vagy az oviban buszost játszik. Székekből berendezi a buszt, kezébe vesz egy műanyag kormány-alkalmatosságot (pl. tányért) és indulhat a helyi járat. Ebben a játékban lehetősége van arra, hogy újra átélje az utas szerepét, de még arra is, hogy végre ő legyen a sofőr vagy akár az ellenőr. A játékban, - a valósággal ellentétben, - bármi lehetséges, még az is, hogy egy kisgyerek a felnőtt bőrébe bújjon és pl. vezessen.

- Játék közben aktívan fejlődnek interperszonális kapcsolatai. Játszótársaival való társas kapcsolatai egyre jobban kiteljesednek: együttműködnek, beszélgetnek, barátkoznak egymással, és a játékélmények mind jobban öszekovácsolják őket. Egy-egy jól sikerült közös játék után szinte borítékolható, hogy a játszótársak legközelebb is keresni fogják egymás társaságát.

- A játéktevékenység kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy általa egyre hatékonyabban formálódjon a gyermek magatartása.Pl:  a szerepjátékban újra és újra kijátszhatja azt az élményt, mikor egy idős néninek vagy egy kisbabát toló anyukának átadhatja ülőhelyét, vagy megtanulja, hogy pl. a hangjelzés, csengetés után már nem szabad le-, és felszállni a járműre. Mi a felnőtt dolga ebben a folyamtban?

Sokféleképpen segítheti a gyermeket a játék áldásos hatásainak kiaknázásában, pl:

- Biztosítja, hogy a gyermek minél több élményt szerezhessen az őt körülvevő környezetből. Járjunk minél többet sétálni, vegyünk részt a tömegközlekedésben, látogassunk el vásárolni, postára, múzeumba, ill. minden olyan helyre, aminek révén bővíthejük a gyermek tapasztalatait. Így szerzi meg a szerepjátékhoz és egyéb játékokhoz szükséges élmény anyagot, melynek sajátos feldolgozása révén magáévá teszi azokat.

- Adjunk lehetőséget az élmények szabad kijátszására: biztosítsunk hozzá helyet, időt, eszközöket és persze kellő gyermeki szabadságot.

 

Milyen játékfajták jellemzőek az óvodáskorra?

 

Ebben a korban tulajdonképpen az összes játékfajta terítékre kerül, melyek a következők:

- GYAKORLÓJÁTÉK:

Ennek a játékfajtának a célja leginkább a mozgás, a funkció öröme. Pl: minden különösebb célzatosság vagy ok nélkül, pusztán a tevékenység öröméért fűzi fel a gyöngyöket, tölt homokot a vödörbe majd borítja ki azt, épít egymásra kockákat, gurigázik egy kerékkel. Ennek látszólag nincs különösebb haszna, ám ez csak a látszat! A gyakorlójáték hihetetlenül fontos alapot ad minden későbbi tevékenységhez: kézügyessége, figyelme fejlődik, tapasztalatokat szerez környezetéből: pl. a gömb gurul, ezért nem lehet az építmény tetejére rakni vagy ráépíteni, ...stb.

- SZEREPJÁTÉK:

Ezen játékfajta során a gyermek eljátszhatja, kijátszhatja a való életben látott szerepeket, élményeket. Amit a valóságban gyermekként nem tehet meg, azt a játékában, a felnőtt bőrébe bújva kipróbálhat, részesévé válhat. Pl: ő lehet a buszvezető, a postás, a zöldséges néni, a pilóta a repülőn, az eladó néni, stb.

A szerepjátéknak a korábban említetteken kívül más haszna is van, ezek közül az egyik legfontosabb a szorongásoldó-, feszültségcsökkentő hatás. Legjobb példa erre az orvosos szerepjáték. A gyermek orvosi vizsgálaton vesz részt, ahol netán még szurit is kap. A fehér köpenyes nénitől, a tű látványától és a kisebb-nagyobb fájdalmaktól való félelmet muszáj feldolgozni. A negatív élmények játékban való újraélése hihetetlenül sokat segít a szorongások oldásában, így pl. a következő orvoslátogatásnál egyre kisebb ellenállásra, félelemre számíthatunk.

Nagyon hasznos lehet, ha a gyermek szerepjátékában, - amennyiben azt a csemeték igénylik, - a felnőtt is részt vegyen. Ő ugyanis észrevétlenül csempészhet egy-egy új mozzanatot, ötletet, eszközt a játékba, tovább bővítvén ezzel a szerepjáték tartalmát.

- SZABÁLYJÁTÉK:

Mi is az a szabályjáték? Mint a neve is mutatja, minden olyan játéktevékenység, amelyben valamilyen szabályhoz, szabályokhoz alkalmazkodni kell. Ez lehet akár értelemfejlesztő szabályjáték ( Pl: társasjátékok, barchoba) vagy akár mozgásos szabályjáték is, pl: fogócska, bújócska, kint a bárány bent a farkas, stb. A szabályjáték játszásához elengedhetetlenül szükséges a szabálytudat, mely kb. 5 éves kor táján kezd körvonalazódni. Nagycsoportban ez már az iskolaérettség egyik kiemelkedő feltétele is, így nagyon hasznos lehet, ha ezen játékfajtákra 5 éves kortól kiemelt hangsúlyt fektet a felnőtt. Biztosítsa a játékhoz szükséges eszközöket ( pl: társasjátékokat, fejlesztőjáátékokat, mozgásfejlesztő eszközöket), erősítse meg a gyerekekben a szabályokat, tartassa be azokat és ha igény van rá, ő személyesen is vegyen részt a vidám játékokban.

 

A játék fejlődésének zavarai:

Ideális esetben az óvodás játéka ötletgazdag, elmélyült, szívesen vállal benne szerepeket, szívesen kezdeményez. Előfordul azonban, hogy a játékon keresztül az akarati-érzelmi élet zavaraira vagy kedvezőtlen környezeti hatásokra gyanakodhatunk. Mik ezek a jelek? Mik utalhatnak a játék fejlődésének zavaraira?

- szorongó, gátolt játék: ennek során a gyermek nem mer kezdeményezni, nem rukkol elő önálló ötletekkel, bátortalan játszótársaival szemben is.

- felületes, kapkodó játék: itt a gyermek nem képes tartósan egyetlen játék mellett lehorgonyozni, tevékenységében figyelmetlen, kapkodó, csapongó.

- kényszeres játék: mint ahogy a neve is mutatja, a gyermek szinte kényszerűen játszik egy-egy eszközzel. Letapad mellette, igyekszik elfoglalni magát, de tevékenységéből hiányzik az eredetiség, kezdeményezés.

- agresszív-romboló játék: ez megnyilatkozhat a játék témájában ( pl: harcos, verekedős játék) vagy stílusában is. Utóbbinál a gyermek mások játékát szándékosan lerombolja, tönkreteszi, dobálja, hogy ezzel bosszantsa őket.