A kisiskolás gyermek megismerő tevékenységeinek működése

PDF Nyomtatás E-mail
A kisiskoláskor jellemzői

1-2. osztályban még nagy szükség van a szemléltető oktatásra, mivel az ilyen korú kisdiákok a konkrét és szemléletes anyagot sokkal könnyebben elsajátítják.

A kisiskolás gyemek megfigyelését eleinte fokozottan kell irányítani, mivel hajlamos arra, hogy egyes részleteket túlzott precizitással, míg más részleteket elnagyoltan, felületesen figyeljen meg. (Pl: egy emberábrázolásnál a kézujjak, körmök teljes precizitással vannak lerajzolva, míg az orrot csak egy csíkkal vagy még úgy sem ábrázolja) A kisiskolást meg kell tanítanunk a rendszerező megfigyelésre, azaz minden olyan részletre külön fel kell hívnunk a figyelmét, ami lényeges lehet.

 

A kisiskolás térészlelése konkrét, melyben érzékleti tapasztalatok segítik. Tudja pl, hogy a közértig úgy juthat el, ha a sárga háznál balra fordul, majd a templomtorony után jobbra. Ha ezekben az érzékleti tapasztalatokban jelentős változás áll be, (pl: lebontják a sárga házat), az könnyen megzavarhatja és eltévedhet. Ez a 8-9. életévig jellemző.

Kisiskoláskor kezdetén az időészlelése is konkrét. Ez azt jelenti, hogy csak úgy tud valamit időben behatárolni, ha azt valamilyen konkrét cselekvéshez, történéshez köt. Pl: az iskolai hét akkor ér véget, ha beöszönt a hétvége és szombaton elmegyünk vásárolni. Az elvont időészlelés (pl: történelmi évszámok behatárolása) már jóval nehezebb feladat, mely legkorábban a 9. évtől valósul meg.

A kisiskolás kori emlékezet terén egyre markánsabban megvalósul a szándékos bevésés. Míg óvodás korban ez korántsem volt jellemző ( nem azért mondogatta a verset, hogy megtanulja), addig kisikolás korban már akarattal rögzíti az ismeretanyagot. A bevésében sokat segít neki, ha pontosan érti is, amit meg szeretne tanulni.

A képzeleti tevékenység kisiskolás korban már sokkal fegyelmezettebb, behatároltabb, mint az óvodásoknál. A fantáziahazugságok kezdenek eltűnni. A 9-10. évtől már igényli, hogy önállót alkothasson, tervezhessen és ehhez hívja segítségül alkotó képzeletét. Pl: szeretne "feltalálni" egy sajátos tengerjáró hajót és ehhez egyéni terveket sző.

A kisiskolás gondokodása még sokszor szemlélethez kötött, ám ez fokról-fokra megadaja az elvont-nyelvi gondolkodás alapját.

Az ilyen korú gyermek már egyre inkább érdeklődik a dolgok, történések okai iránt. Mint egy kis tudós, szeretne minél pontosabb képet kapni az ok-okozati viszonyokról.

A kisiskolásnál az önkéntelen figyelem mellett egyre hangsúlyosabban jelenik meg a szándékos figyelem. Már nem csak akkor és arra figyel, ami őt személy szerint érdekli és amihez kedve van, hanem kötelesség-szerűen is. Egy 7-10 éves akár 20 percen keresztül is képes folyamatosan figyelni, nagyobb ingadozás nélkül. A tanító nénik az előbbieket szem előtt tarva (azaz egy elsősnek a 45 perces tanóra túl hosszú lenne a megszakítás nélküli, folyamatos figyelésre, valamint a szándékos figyelem mellett még igencsak dominál az önkéntelen figyelem is) gyakran pihentető, mozgásos játékokat iktatnak be az órákba.