A nyíróház

PDF Nyomtatás E-mail
A gyermekkor gyöngyszemei

Háromháznyira lakott tőlünk a bolttal szemben a falu egyetlen borbélya, Pali bácsi. Mindig nagy forgalom volt nála, hiszen akkor még sokan borotválkozni is oda jártak. Apámmal én is hozzá jártam amíg kisebbecske voltam. Nem voltunk nagy barátságban annak idején, több okból sem. Először is azért nem, mert mindig kopaszra nyírt az öreg (szerintem apám rendelésére), miközben állandóan azzal rémisztgetett, hogy levágja a fülem, ha ugrálok.

A másik, ami miatt nem kedveltem az volt, hogy amint beléptem hozzá, nem hagyta ki egyszer sem az alkalmat, hogy jó hangosan gúnyolódva be ne szóljon: „Na, mi van kisöcsém? Hallom, már megint megkergettek a libák!” Erre a sok várakozó kuncsaft, mind jót kacagott rajtam.

Volt benne egy kis igazság, de csak egy alkalommal történt meg ez a szégyen. Egyszer, amikor boltba mentem, az út mellett a kislibákkal legelésző tojó, meg a gúnár nagyon megkergetett. Az egész utca zengett a libarikácsolástól, amire az öreg borbély is kinézett, onnan tudta. Legközelebb messze elkerültem a libákat.

Egy szép napon apám újra bejelentette, hogy megyünk a Pali bácsihoz nyiratkozni. „Na, én aztán nem megyek. „- jelentettem ki határozottan. Apám addig-addig győzködött, hogy végül csak ráálltam. Viszont kijelentettem, hogy ha Pali bácsi megint kopaszra nyír, akkor összedöntöm a nyíróházát! Apám ezen jót nevetett és persze megígérte, hogy majd ő közben jár az öregnél az érdekemben.

Aztán az üzletben minden úgy zajlott, mint előtte. Belépéskor jött a libás ugratás, kacagás. Amikor sorra kerültem és már a székben ültem, apám szólt Pali bácsinak, hogy valami nagylegényes frizurát csináljon nekem, mert komoly baj lesz, ha véletlenül kopaszra nyírna. Aztán meglepetésemre engem kezdett elővenni, hogy mondjam meg az öregnek, mivel fenyegettem meg még otthon négyszemközt. Erre nem számítottam, de azért kelletlenül megismételtem Pali bácsinak is. Meglepetésemre, az öreg nem nevetett ki, hanem úgy tett, mint aki nagyon megijedt, és azt mondta: „Hű öcsém, azt ne tedd velem! Inkább csinálok néked egy fájintos frizurát!”

Az új frizura annyiból volt új, hogy elől kicsit hosszabbra hagyta. Így a tükörben még tetszettem is magamnak. Évekkel később az amcsi katonáknál láttam hasonló stílust a kommandós filmekben.

Pali bácsi, úgy látszik akkor, ott megelőzte a korát „ijedtében”.

 

Tibcsi bácsi