A császármorzsa titka

PDF Nyomtatás E-mail
A gyermekkor gyöngyszemei

Egy nap nagyon vacak ebéd volt az oviban. Spenót krumplival meg főtt tojással. A mai napig nem tudtam megszeretni, pedig ma már sok mindent megeszek, amit gyerekként még nem. A spenóttal a világból ki lehetett volna kergetni, de így volt ezzel sok óvodás társam is.

A szakács néni látva a kudarcot, menteni próbálta a helyzetet és így szólt:

- Látom, nem szeretitek a spenótot, de majd holnap olyat főzök nektek, hogy mind a tíz ujjatokat megnyaljátok!

Miután kórusban tudakoltuk, hogy mi lesz az, diadalmas mosollyal az arcán azt felelte:

- Holnap császármorzsa lesz ebédre!

Ez jól hangzott, én is együtt éljeneztem a többiekkel.

Otthon anyámnak boldogan újságoltam:

- Anyu, tudod mi lesz holnap az oviban az ebéd?

- Na, mi lesz kisfiam?

- Képzeld el, császármorzsa!

- Hú, elájulok! - mondta anyám nevetve.

Másnap alig vártuk, hogy ebéd legyen. Jött a második fogás, és lefagyott a mosoly az arcomról.

Csalódottan mentem haza. Anyám csodálkozva kérdezte:

- Miért lógatod az orrod kisfiam? Nem jutott császármorzsa?

- Képzeld, Anyu! Nem is császármorzsa volt az ebéd!

- Hát mi volt kisfiam?

- Smarni! - mondtam gyászosan.

Mi smarninak hívtuk, amit más császármorzsának. A csalódottságomon már az sem segített, hogy tulajdonképpen nagyon szerettem magát az ételt.